Az iskola az által válik katolikussá, hogy bár más-más fokon, az iskolai közösség minden tagja osztozik a keresztény világszemléletben, s ezt ki is nyilvánítja. Így az evangéliumi elvek válnak nevelési eszménnyé, belső ösztönzővé, és egyúttal végső céllá.

Ilyen módon a katolikus iskola tudatosan arra kötelezi el magát, hogy az egész kifejlesztésén munkálkodjék, hiszen Krisztusban, a tökéletes emberben, minden emberi érték tökéletesen kibontakozik.

Ez adja a katolikus iskolának legsajátosabb jellegét, és ebben gyökerezik az a kötelessége, hogy tisztelje az emberi értéket, érvényre juttassa sajátos, nekik kijáró autonómiájukat, s közben betöltse sajátos küldetését, amely minden ember szolgálatára kötelezi.

Az Egyház ennek a küldetésnek szolgálata közben hozza létre saját iskoláit, mert egészen különleges eszközt lát bennük a teljes ember kiformálására.

A katolikus iskola része az Egyház üdvösséget szolgáló küldetésének különösen a hitre való nevelés kötelességének vonalán.

A mai társadalomban, amelyet a művelődés pluralizmusa jellemez, az Egyház égető szükségét érzi annak, hogy biztosítsa a keresztény gondolkodás jelenlétét.

Ugyanez arra is ösztönzi, hogy fejlessze a keresztény közösségeket és evégett nevelői igyekezetének hatékonyabbá tételére készteti.

Az Egyház látva a művelődés pluralista jellegét, el akarja érni ezeket a célokat, s evégett ragaszkodik az iskolarendszer pluralizmusának elvéhez, a különböző iskolai szervezetek egyidejű létezéséhez és estleges együtt működéséhez, mert ez teszi lehetővé, hogy a fiatalok kialakítsák magukban az értékelésnek azon kritériumait, amelyek egy sajátos világfelfogáson alapszanak. Továbbá, hogy felkészüljenek egy közösség és azon át a társadalom alakításában való aktív részvételükre.

Az Egyház mélységesen meg van győződve arról, hogy a katolikus iskola, amikor fölkínálja korunk embereinek nevelési elgondolásait, pótolhatatlan és égetően fontos egyházi küldetést tölt be.

A katolikus iskola feladata, hogy lebontsa azokat az általános érvényű elveket, amelyeket a II. Vatikáni Zsinat hirdetett meg.

Feladata, hogy szintézist teremtsen a hit és a műveltség valamint a hit és az élet pólusai között.

A katolikus iskola semmiképpen sem óhajtja az oktatást eltéríteni attól a céltól, amelyre az iskolai nevelés természete irányul. A tantárgyak lehetővé teszik, hogy a növendékek elsajátítsanak különböző technikákat, ismereteket, gondolkodási módszereket, erkölcsi és társadalmi készségeket, amelyek képessé teszik arra, hogy személyiségüket kifejlesszék és tevékeny tagként beilleszkedjenek az emberi közösségbe. Így nem pusztán elsajátítandó ismeretket nyújtanak, hanem értékekre is felhívják a figyelmet, amelyek vonzásába be kell állni és különösen az igazság feltárására nevelnek.

Az iskola úgy néz az emberi tudásra, mint fölfedezni való igazságra. A katolikus iskola sajátos céljának megvalósulása nem annyira a kiválasztott tananyagtól, programoktól függ, hanem főként az iskolában munkálkodó személyektől. Nagyon nagy részben a tanárok tehetségén múlik, hogy a tanítás a hit iskolájává legyen, vagyis a keresztény üzenetek átadásává. A műveltség és a hit szintézise a másik szintézis által születik meg, amely a nevelő személyiségében jön létre a hit és az élet között. Hivatásukat ne csak szavakkal tárják elő, hanem egész magatartásukkal. Ezzel érthető, hogy alapvető különbség választja el egymástól azt az iskolát, amelyben a tanítást átjárja a keresztény szellem, s azt, amely beéri azzal, hogy a többi iskolai tantárgy közé odailleszti a hittant is.

A katolikus iskola sajátos elkötelezettségként felvállalja a növendékek keresztény személyiségének teljes formálását: ma különösen, hiszen a család és a társadalom e téren nem teszi meg, ami rajta áll. Arra inspirálja a diákokat, hogy nőjenek ki az individualizmusból, felelős módon éljenek, vállalják a többi emberrel való szolidaritás hivatását. A katolikus iskola megtanítja a fiatalokat arra, hogy a tudomány hódításai által jobban megismerjék Istent és az embert is. A világban való tevékenysége közben hivatása szerint élő tanúságot kell tennie arról a szeretetről, amellyel Isten az emberekhez fordul.

A katolikus iskola igyekszik megteremteni az iskolai közösség világában egy olyan légkört, amely segíti a növendéket abban, hogy mind érettebben élje meg a hitét, és fokozatosan kialakítson magában egy olyan állásfoglalást, amely lehetővé teszi a keresztségből eredő sokféle felelősség vállalását. Érvényre juttatja a nevelésben azt, hogy a keresztény tanítás pótolhatatlan jelentőséget tulajdonít az erényeknek, mint maradandó és mély beállítódásoknak, amelyeknek fokozatosan kell kialakulniuk a lelkiismeretben. Ezek azok, amelyek az erényes embert kereszténnyé teszik.

A katolikus iskola ebben különbözik az összes többi iskolától. Azok beérik azzal, hogy az embert igyekeznek kialakítani, ez a keresztény kialakításán fáradozik.

A katolikus iskola sajátos nevelő munkája során kapcsolatot tart különböző más nevelő intézményekkel. Sokféle módon több más társadalmi tényező is forrása lehet az ismertszerzésnek és a műveltségben való részesedésnek. Szükséges, hogy az iskola valóságos jelenlétével, rendszeres és kritikus neveléssel felkészítse a diákokat önellenőrzésre és önkontrollra. Ez teszi majd képessé őket arra, hogy szabadon és öntudatosan válogassanak azok között az üzenetek között, amelyeket a hírközlő eszközök fölkínálnak. Meg kell tanítani őket arra, hogy az információkínálatot személyes, kritikus ítéletüknek vessék alá, szintézist alakítsanak ki, és az információkat beépítsék emberi és keresztény kultúrájukba.

A katolikus iskola is, mint minden más iskola, arra a célra van rendelve, hogy kritikusan és módszeresen átadja az általános műveltséget, és ezáltal az emberi személy teljes kiformálódásán munkálkodjék. Ezt a célt a keresztény világszemlélet szerint igyekszik elérni, ezáltal kapja meg az emberi kultúra a maga előkelő helyét az ember küldetésében.

Az iskola épp azáltal válik katolikussá, hogy – bár más-más fokon, – az iskolai közösség minden tagja osztozik a keresztény világszemléletben, s ezt ki is nyilvánítja. Így ebben az iskolában az evangéliumi elvek válnak nevelési eszménnyé, belső ösztönzővé, és egyúttal végső céllá.

A katolikus iskola feladata, hogy szintézist teremtsen egyfelől a műveltség és a hit, másfelől a hit és az élet pólusai között. Ez a szintézis a különböző tudományokba rendeződött emberi tudás sokféle tartalmának megismerése által valósulhat meg az evangéliumi üzenet fényében, és azoknak az erényeknek a kifejlesztésében, amelyek a keresztény embert jellemzik.

A katolikus iskola nyitott minden keresztény tanuló számára, aki elfogadja oktatási és nevelési programját.

Törekszünk arra, hogy legyen az iskola egy sziget, ahol az egyre inkább fogyasztóközpontúvá váló társadalom romboló hatását kiküszöbölve, az egymásért élés keresztény elveit megerősítve neveljük a ránk bízott gyermekeket.

Ennek keretében:

Ennek keretében:

Ennek keretében:

Ennek keretében:

A katolikus iskola is, mint minden más iskola, arra a célra van rendelve, hogy kritikusan és módszeresen átadja az általános műveltséget, és ezáltal az emberi személy teljes kiformálódásán munkálkodjék. Ezt a célt a keresztény világszemlélet szerint igyekszik elérni, ezáltal kapja meg az emberi kultúra a maga előkelő helyét az ember küldetésében. Ebben az iskolában az evangéliumi elvek válnak nevelési eszménnyé, belső ösztönzővé, és egyúttal végső céllá.

A katolikus iskola feladata, hogy szintézist teremtsen egyfelől a műveltség és a hit, másfelől a hit és az élet pólusai között. Ez a szintézis a különböző tudományokba rendeződött emberi tudás sokféle tartalmának megismerése által valósulhat meg az evangéliumi üzenet fényében, és azoknak az erényeknek a kifejlesztésében, amelyek a keresztény embert jellemzik.

Nevelési, oktatási programunkat úgy próbáljuk egységbe fogni, hogy diákjaink szeressék hazájukat, ismerjék múltjukat, népünk szokásait, dalait, táncait, játékait, tudjanak keresztény erkölccsel rendelkező ember módjára viselkedni, élni, feltalálják magukat a különböző helyzetekben, tudjanak a környezetükkel kommunikálni, – hogy végül életpályát választva, harmonikus emberekké válva megtalálják a boldogság forrásait.

Az iskolánkban folyó nevelő-oktató munka céljait az általános emberi és a nemzeti értékek tanulókkal történő megismertetése, elfogadtatása és átadása határozza meg.

Pedagógiai munkánk alapvető feladata, hogy a gyermeki nyitottságra, fogékonyságra, érdeklődésre és aktivitásra építve a személyiségfejlődés szempontjából kiemelten fontos értékeket (kommunikációs nevelés, hazaszeretetre nevelés, erkölcsi nevelés, keresztény életre nevelés, szociális nevelés, esztétikai nevelés, értelmi nevelés, közösségi nevelés, munkára nevelés, egészségnevelés) tanulóink elsajátítsák, ezek képviselete váljon bennük meggyőződéssé és határozza meg viselkedésüket, magatartásukat.